Lilien története

VIII. rész

Másnap gondolkoztam neveken.

Én: Akkor a neve Briana lesz.

Azzal letérdelt elém Derek, és...

Derek: Hozzám jössz feleségül?

Én: PERSZE HOGY HOZZÁD MEGYEK!

Azzal megcsókolt.

______9 hónappal később_______

Derek: Tessék Lili, itt a nyakláncod!

Leejtettem a nyakláncot, és fel akartam venni, de beállt a derekam, és elestem.

Derek: Lili, Lili, maradj élve! Lili! Hívom a mentőket.

Másra nem emlékszem, csak arra hogy megjöttek a mentők.

(Derek szemszögéből)

A mentők beadtak Lilinek egy jó nagy adag altatót, mert azt mondták, hogy a baba haldoklik, és hogyha nem műtik meg Lilit akkor mindketten meghalnak. Ezért nem várhatnak míg hat az altató, most kell cselekedniük. A hasába vágták Lilinek a szikét, én meg csak azt mondtam neki, hogy nézzen rám, úgy könnyebb! Lili valószínűleg nem volt itt. A teste tiszta fehér volt, és haldoklott. Elkezdtem nyomkodni a tüdejét, de Lili nem válaszolt.

(Lilien szemszöge)

Azt álmodtam, hogy megyek egy úton, és az út végén van a fény. Az a fény egyre csak csalogatott, hogy menjek hozzá közelebb, de én maradtam egy helyben. Éreztem, ahogy a testemet valaki kínozza, csak nem tudtam hogy ki. Biztosan egy mentő. Nem éreztem a felső testemet. Hirtelen elégett a kép, amit láttam, mint a papír, mikor tűzbe kap. Kinyitottam a szememet, és majdnem visszaájultam mikor megláttam.

Én: Derek, mi történt velem?

Derek: FELKELT!!! LILI!!!

Azzal agyonig csókolgatott.

Én: Lefürödhetek?

Derek: Minek?

Én: Csak. Hol a lányom?

Derek: Az ifjú Briana itt van.

Én: De szép! Mikor fogjuk megtartani az esküvőt?

Derek: Egy hónap múlva. Most tudtam meg, hogy van nagynéném, majd ő vigyáz Brianára.

Én: Hálás leszek. Örökké.